Ezen a napon a cionista íróra, tanárra, fordítóra, gyerekek és nők támogatójára, Henrietta Szoldra emlékezünk.

Henrietta Szold 1860-ban született az Egyesült Államokban, közelebbről Baltimore-ban a család nyolc lánygyermeke közül elsőként. Szülei, Benjamin és Sophie nem sokkal korábban érkeztek Közép-Európából az Újhazába. Apja, a liberális nézeteket valló, ám a vallási hagyományokhoz ragaszkodó Benjamin Szold rabbi németre, héberre és különféle zsidó szövegek ismeretére oktatta lányát, aki

tizenévesen már fordítóként és szerkesztőként is dolgozott. Később tanár és újságíró lett és számos zsidó kiadvány fordításán és szerkesztésén dolgozott.

Henrietta Szold a cionista eszme egyik korai támogatója volt. 1896-ban például beszédet tartott arról, hogy a zsidóknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy visszatérjenek őseik földjére és egyben a zsidóknak azon kell munkálkodniuk, hogy felélesszék a zsidó kultúrát. 1898-ban ő lett az Amerikai Cionista Föderáció első – és akkoriban egyetlen – női tagja. Filozófiáját hamarosan tettekkel is igazolta: 1909-ben látogatott először Palesztinába és látva a rettenetes állapotokat – éhezés, betegségek, alapvető egészségügyi ellátás hiánya – azonnal belevetette magát a zsidó haza helyreállításának munkálataiba.

49 éves volt, amikor megtalálta élete igazi célját és értelmét és ettől fogva kizárólag ennek az ideológiának: népe és a zsidó haza egészségének és jóllétének élt.

1912-ben alapította meg Amerikában a nők számára létrehozott cionista szervezetet, a Hádászát, mely nagyobb és erősebb lett, mint az ország bármely más cionista szervezete.

Számos projektet indítottak és vittek sikerre, köztük a palesztinai zsidó közösségek orvosi ellátását és oktatását. Az 1930-as években a Hádászá kiterjesztette működési körét és aktív szerepet vállalt a fiatalok alijájának programjaiban, vagyis a náci Európából elmenekült fiatalok Izraelbe juttatásában, letelepítésében, egészségügyi ellátásában és oktatásában.

Henrietta Szold irányítása nyomán a Hádászá kórházakat, élelmiszerbankokat, ápolónők képzésére szolgáló intézményeket, szociális munkaprogramokat indított. A szervezet két hatalmas kiterjedésű, számtalan osztályt magába foglaló kórháza ma is Izrael legjobb egészségügyi intézményei közé tartozik. A szintén a Hádászához tartozó gyermekvárosok, melyek kezdetben a nácik elől menekülő fiataloknak adtak otthont, máig működnek. 1934 óta összesen több mint 300 ezer fiatal indult el az életbe a Hádászá által támogatott gyermekvárosokból.

Szold 1920-ban telepedett le véglegesen az államalapítás előtti Izraelben. Áldozatos munkájának jutalmaként elnyerte a „jisuv [az államalapítás előtti izraeli zsidó közösségek] anyja” megtisztelő címet, bár soha nem ment férjhez és gyermekei sem születtek.

Szervezőkészségének, kapcsolatainak és minden apró részletre kiterjedő figyelmének köszönhetően kulcsszerepet játszott a fiatalok alijájának kiteljesítésében.

Henrietta Szold nevét ma is számos utca őrzi Izraelben, oktatási intézményt is neveztek el róla, emlékbélyegeket is adtak ki. Az ő arcképe díszítette a sékel előtt használatos izraeli fizetőeszköz, a líra utolsó, negyedik sorozatának ötös címletű papírpénzét, egyedüli nőként Mose Montefiori (10), Chaim Weizman (50), Theodor Herzl (100) és Dávid Ben-Gurion (500) mellett. Ez az arckép ma a jeruzsálemi Hár Hácofimon (Scopus-hegy) álló Hádászá kórház homlokzata előtt látható.

Emléke legyen áldott!