Zsidó szokás, hogy Jom Kippur kimenetele után, alighogy ettünk valamit, elkezdjük az ünnepi sátrat – a Szukkát – építeni, hogy meglegyen a két ünnep közötti folyamatosság. A zsidóság gyakorlásában nincs egy percnyi szünet sem, alighogy befejezünk egy micvát, máris itt a következő. Nincs légüres tér… –

„És vegyetek magatokhoz az első napon díszfának gyümölcsét, pálmaágakat és sűrű lombú fának és fűzfának a gallyát, és vigadjatok az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt hét napon át” (3Mózes 23:40.)

A Szukkot, a Sátorosünnep, egyike a három zarándokünnepnek Ez a zsidóság legvidámabb és legszínesebb ünnepe, amelyen vigadni micve, parancsolat. Különösen két dolog jellemző rá: az egyik az ünnepi csokor, a másik pedig az ünnepi sátor, melyet a szabad ég alatt állítanak fel.

A csokor négyfajta növényből (Árbáá minim) áll: etrog (citrusgyümölcs); luláv (pálmaág); hádász (mirtuszág); árává (fűzfaág). Minderre az ünnep alatt naponta áldást mondunk, és a Hosánná-körmenetben körbevisszük. (Innen ered a hozsanna kifejezés.)

Az ünnepi sátornak szimbolikus jelentése van. Bölcseink szerint a sátorban való lakás emlékeztet bennünket az egyiptomi kivonulásra, amikor őseink a negyven évi pusztában való vándorlás során, sátrakban éltek.

zsido.com