Hetiszakaszunkban olvashatunk arról első ízben, hogy Izrael földjének egy része zsidó kézbe kerül. A föld ekkor már hat éve – az isteni ígéret következtében – bizonyos értelemben Ábrahámhoz és az ő ivadékaihoz tartozott. Ha ez így van, akkor vajon miért volt olyan nagy jelentősége az adás-vétel részletes tórai leírásának? Bölcseink szerint azért, mert annak megvételét követően a zsidók ezen tulajdonjoga még azok számára is egyértelmű kell legyen, akik esetleg vitatnák a korábbi isteni ígéret tényét. A vétellel kapcsolatos fontos tudnivaló, hogy Ábrahám négyszáz ezüst sékelért vette meg a birtokot. A tizenharmadik századi bölcs, Jichak bár Jehuda rabbi közöl ezzel kapcsolatban egy érdekes számolást. Azt mondja, hogy a bibliai időkben egy bét kornak – azaz 75.000 négyzetkönyök területnek – éppen 50 ezüst sékel volt az ára (3Mózes 27:16. alapján). Ezt alapul véve az Ábrahám által vásárolt földterület ennek nyolcszorosa kellett hogy legyen, azaz 600.000 négyzetkönyök méretű terület. Viszonyításképpen: egy négyzetkönyök éppen az a terület, amelyet egy álló helyzetben lévő felnőtt ember foglal el. Az Egyiptomból kivonuló, majd a Szináj-hegyen a Tórát átvevő nemzedék összesen 600.000 család fejét foglalta magába. Bölcseink egy másik helyen azt tanítják, hogy a zsidó nép hatszázezer lelket ölel fel, ami azt jelenti, hogy az összes (hatszázezernél értelemszerűen jóval több) valaha élt zsidónak a lelke. Ennek a hatszázezer Tórát átvevő léleknek számít egyfajta meghoszszabbításának, továbbélésének. A Tóra is éppen ezért áll összesen hatszázezer betűből, mivel, képletesen szólva, a Tórában minden egyes zsidónak része van. Fenti tanítás Izrael földjére is érvényes. Izrael a zsidó nép öröksége, és minden egyes zsidónak azonos mértékben. Attól a pillanattól fogva pedig, hogy az első darab izraeli föld az első zsidónak, azaz Ábrahámnak a tulajdonába került, valamennyi zsidó lelke a Szentföld örököse is lett egyben. Kovács Jichak rabbinövendék cikke Yanki Tauber rabbi írás

Gut Sábesz 2020.11.13.